Reviews for More Morley

The average rating for More Morley based on 2 reviews is 4 stars.

Review # 1 was written on 2016-01-22 00:00:00 Jeffrey Clarkson I have been a Monty Python fan for awhile now. Though I have seen most of their films and Flying Circus, I have always had a great love for their deconstruction demolition of the Holy Grail legend. Recently getting ahold of the screenplay has let me glimpse a little into the madness of it all and it turns out...it is actually very highly structured. The film is relentlessly funny and absurd, but to achieve this they had to meticulously research everything about King Arthur and the Holy Grail. I have never read The Quest of the Holy Grail or Le Morte d'Arthur, but every time I watch this movie I get curious about reading them just to find out about how accurate it is (most who have read them say it is one of the most accurate depictions ever adapted). When dealing with the comedy, I am amazed at how much the script lacks improv or ad-libbing. Monty Python wrote even the most absurd parts of the film was scripted. Given the fact that this screenplay was written by the same man, Terry Gilliam, who wrote the screenplay for the film Brazil. I chuckled at the stage directions and corrections as much as I did the movie itself.

Review # 2 was written on 2017-12-18 00:00:00 Helen Matteson Érdekes olvasói élmény volt, minden különösebb apropó nélkül (a járványidény nyomasztásait leszámítva) nyúltam utána egy könyvtárpolcon. "Az első hiteles magyar fordítás!", mondja magáról ez a színes képes film-füzet, és ez egyrészt szépen passzol Pythonék groteszk szenzáció-szatírizálásába, másrészt valami komolyabb, magyar kultúrtörténeti vonatkozást pendít meg, izomból. Galla és Bárány fordtársaknak nyilván bögyében lehetett a magyar fordítás megannyi "hiteltelensége"(?), és ez teljesen helyénvaló, csak hát kérdés, hogy alapot ad-e egy újabb, szöveghűbb magyar átiratra. A mindenkori angolszász bölcsesség szerint "If it ain't broke, don't fix it", és itt is a nosztalgia komfort-olvasás mellé kellett venni, hogy egyáltalán, mi dolga egy új, vagy legalábbis hiteles(ebb?) fordításnak egy ilyen ikonikus darabnál. Speciel nem szeretem a magyar szinkronokat nevetségesen istenítő szólamokat, hogy mennyivel jobb a Frédi és Béni (másnak más) és más effélék, eleve: nekem ami angol eredeti, az eleve jobban megy angolul. De vannak kedves kivételek *, hogy nagyrészt hozzáférhetőség végett magyarul jutott el hozzám ez-az, jellemzően az évezredforduló előtt még - a Gyalog galopp is éppen ilyen. Ennek az egésznek legalábbis ideje volt utánajárnom, ha már valami vicceset olvasnék kikapcsként. Nézzük csak: olvasni egy kult filmet szar, sokkal sokkal jobb a film saját ritmusában szembesülni a szöveggel, még ha nehezebb is esetleg összerakni a pontos részleteket - a Gyalog galopp, illetve Szent Kehely pont ilyen alkotás, amit addig néz az ember endless repeat-en amíg félájult állapotban is képes folyékonyan idézni belőle a kocsmában. Vagyis a hiteles fordítás mellett szól, hogy ha már a filmhangtól különbözni óhajt, azt írásban tegye - érdekes mód így azt a kettős hatást éri el, hogy felidézi az "igazi" (nemhiteles stb) szinkron hangját, és közben kismétékben különbözni tud tőle. Cseles! Ugyanakkor ez kudarcra is ítéli az amúgy jótékony szándékú, helyesbítő-pontosító törekvést. Nem tud kilépni az általa korrigálni kívánt masszív magyar szinkronszöveg árnyékából, de még csak az angol eredeti árnyékába sem tud átvergődni - mert hiába, hogy pontosabb, szótári értelemben, a magyar fordítás, ha egyszer nem műödik jobban az elő- és utószókon át elmarasztalt elődénél. Márpedig, morfondíroztam két röhögcsélés közben, ha nem tudunk jobb hatást elérni, akkor bizony hiába van igazunk lexikális szinten. hogy a kókuszhéj az ne legyen tökhéj (és így tűnjön el a töketlen fecske, mert a vizualitása nem illik a képen nyilvánvalóan megkülönböztethető táj- és kultúridegen kókuszhoz), vagy hogy a shrubbery az tudniillik nem rekettyés, hanem díszcserje-ágyás, és ez azért viccesebb, mert akkor, a meszi középkorban még igaziból nem is volt ilyen kifinomult kertészeti bigyó, nemhogy még külön kisipari forgalomban Díszcserjés Roger jóvoltából. Hát... Persze, lehet szószerintibb fordításban is visszaadni a poénokat, ha úgy viccesebbek. De nem azok. Nice try though. Az már jogos kritikának tűnik viszont, hogy a szinkronizálás során nem követték a magyar szinkronhangok az eredeti színészek szerepeit - vagyis John Cleese vagy Eric Idle simán kaphatott különböző magyar hangokat, amikor különböző jelmezekben játszanak más-más szereplőt. Nos, láttam már őrült bonyolult és kusza flowchart-ot az angol és magyar színészek és szerepek hangjairól, ami lenyűgözött, de valamiért mégsem tudom úgy nézni, hogy ezt bizony Rendbe Kéne Tenni. Igaz oda van írva a szereplők neve mögé, hogy épp melyik Python játssza. Viszont semmiképp sem képzelném úgy hogy mondjuk Michael Palin belép a színre apródként - vagy hogy Kern András mittomén, megszólal francia lovagként. Lehet biztos így is nézni vagy olvasni valamit, én ugyan nem tudtam. Persze kérdés, hogy mennyire lehet közelebb férni egy idegen nyelvű komikus szöveghez, ha a fordítást arra hangoljuk, hogy hogyan van "igaziból". Összességében baromi tanulságos, ám kudarcra ítélt művelet ez a hiteles(ebb)ségre törekvés - engem affelé tolt, hogy sokkal alaposabban át legyen gondolva egy-egy újrafordítás koncepciója. Különben a földbe áll, mint egy túlterhelt európai fecske... *Sosem felejtem a döbbenetem, amikor Dr House a képernyőn Kulka János megszokott és megszeretett hangja helyett Hugh Laurie-ként először szólalt meg előttem. Sosem néztem több részt angolul, nem mintha az égadta bármi bajom lenne Laurie-val, sőt.