Key Aspects of German Business Law A Practical Manual Book

Howard Zinn történész 1968-ban rap párbajra hívja B̶r̶e̶t̶t̶ ̶K̶a̶v̶a̶n̶a̶u̶g̶h̶ Abe Fortas legfelső bírót a polgári engedetlenség témakörében. Öt csillagos szöveg, mert egyszerűen van megfogalmazva és logikusan felépítve, miközben végig higgadt marad – egy politikai vitairatnak ilyennek kell lennie.

Zinn élesen elválasztja egymástól az államot és a társadalmat, mondván, érdekeik és lehetőségeik különbözőek. Az államnak összehasonlíthatatlanul több lehetősége (anyagi erőforrások, média, erőszakszervezetek, törvények) van érdekeinek megfelelően cselekedni, mint egy mezei könyvmolynak. Demokrácia ide vagy oda, bizonyos helyzetekben az egyszerű polgár nem tud törvényes és békés úton nyomást gyakorolni az államra. Attól még, hogy x évenként egyszer elballaghat a szavazóurnáig, nem sokat tud tenni akkor, ha törvényes úton elüldöznek egy egyetemet vagy ledarálnak egy akadémiát, netán beszántják az alkotmánybíróságot. A petíciókat, úri tüntiket, sajtótájékoztatókat, ultimátumokat megfelelő hatalomkoncentráció esetén könnyen figyelmen kívül hagyhatják.

Ilyen esetekre találták ki a polgári engedetlenséget (épületfoglalások, ülősztrájkok, ablakbetörések, spontán táborozgatások köztereken), amely abból az egyszerűnek tűnő, de idehaza mégsem túl elterjedt felismerésből táplálkozik, hogy a demokrácia minden nap zajlik, nem x évente egyszer történik meg. Zinn számos példát hoz békés és kevésbé békés módszerekre és az elméleti alapozással sem adós. Különösen érdekes és vitára ingerlő lehet az erőszak alkalmazásáról szóló fejezet, hiszen ez minden tüntetés kínos dilemmája.