Let History Judge: The Origins and Consequences of Stalinism Book

Medvegyevet ezért a művéért 1969-ben kizárták a kommunista pártból, így csak nyugaton jelenhetett meg. Forráskutatás közben rendszeresen zaklatták a szovjet hatóságok; ez a vaskos történeti munka már morális szempontból is hatalmas emberi teljesítmény.
Motivációja az volt, hogy a Sztálint rehabilitálni igyekvő nézetekkel szemben ellensúlyt képezzen és vitába szálljon a kommunizmust valamilyen szempontból relativizáló nyugati és keleti véleményekkel.
Több száz oldalon, lehetőségeihez képest hatalmas forrásbázist megmozgatva érvel amellett, hogy a sztálinizmus nem valamilyen szükséges rossz volt (pl. a feltételezett modernizáció érdekében), hanem egy tehetségtelenséget pártoló, bűnszervezetként működő elit uralma, ami éppen a fejlődéstől vágta el a Szovjetuniót tehetséges tudósok, katonai vezetők likvidálásával.
Konkrét számadatokkal igyekszik bizonyítani, hogy a kommunista forradalom és a terror nem nemzetiségi/etnikai kérdés volt - a kommunizmus és a zsidóság azonosítását joggal tartja a kommunizmus bűneit relativizáló eljárásnak, ebből a szempontból Szolzsenyicinnel is vitázik.
Erős érvei miatt (szerinte a bűnözők és a politikai foglyok egy táborba zárása felér a gázkamrák kegyetlenségével) vitára ingerlő olvasmány, ugyanakkor a kommunista terrorról szóló művek közül az egyik legfontosabb.
Mivel rengeteg személyes forrást is felhasznál, egyfajta előképe lehet a későbbi, „modernebb" mikrotörténeti munkáknak (pl. Orlando Figes könyvének a sztálinista besúgóhálózatról).